Összefüggés a depresszió és a szaglás között.
A Semmelweis Egyetem kutatói szaglás és a szervezet védekező rendszere közötti összefüggést tártak fel a depresszióval kapcsolatban. Több mint 300,000, depressziós és egészséges férfi és nő profilját elemezték annak érdekében, hogy meghatározzák, mely csoportoknál lehet magasabb a depresszió kialakulásának kockázata, és hogyan áll ez összefüggésben bizonyos genetikai változatokkal. Az eredményekről a Semmelweis Egyetem számolt be.
A magyar kutatók négy változó alapján vizsgálták a résztvevőket: nem, negatív érzelmekre való hajlam, testzsír-százalék és iskolázottság szerint csoportosították őket. Összesen több mint 170,000 nő és közel 150,000 férfi adatait vetették össze az UK Biobank adatbázisával.
A kutatás eredményeként kiderült, hogy magas testzsír-százalék és alacsonyabb iskolai végzettség esetén mindkét nem esetében nagyobb a depresszió kialakulásának kockázata, míg a nőknél ehhez hozzájön még a negatív érzelmek gyakoribb megjelenése is (például gyakori szorongás, lehangoltság, düh). Ellenkezőleg, azok az egyének, akik ritkábban tapasztalják ezeket az érzelmeket, alacsonyabb testzsír-százalékkal és magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, kevésbé hajlamosak a depresszióra.
Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az összes felnőtt lakosság körülbelül 5%-a, mintegy 280 millió ember szenved depresszióban, és évente globálisan több mint 700,000 öngyilkosság történik ennek következtében. A depressziót “gyakori és súlyosan megterhelő pszichiátriai állapotnak” tartják, ahol gyakran hatástalanok a gyógyszeres kezelések. Ezért fontos a kutatók szerint megbízható biomarkerek azonosítása, amelyek képesek csoportokra bontani a különböző terápiás igényekkel rendelkező betegeket.
„A legtöbb kutatás a depressziós betegek már meglévő tüneteiből kiindulva közelíti meg a kezelési lehetőségeket. Mi viszont arra törekedtünk, hogy az általános populációból toborzott résztvevőket olyan tulajdonságok alapján csoportosítsuk, amelyek a betegség kialakulásának kockázatát jelentik, és közöttük egészségesek és depressziósak egyaránt vannak. Ezért eredményeink a betegség megelőzésében is hasznosak lehetnek” – tette hozzá.
A kutatók azt is vizsgálták, hogy a beazonosított kockázati csoportokba tartozóknál van-e közös genetikai háttere a depressziónak. Ilyen összefüggést csak a nőknél találtak, a férfiaknál nem.
A nagyobb kockázati csoportba tartozó nőknél , az immunrendszer bizonyos génvariánsai mutattak összefüggést a depresszió kialakulásával. Azaz, ha egy nő, aki ebbe a rizikócsoportba tartozik, hordozza a kutatók által azonosított génvariánsokat, akkor nagyobb valószínűséggel alakul ki nála depresszió.
Összefüggés a depresszió és a szaglás között.
Az alacsonyabb kockázati csoportba tartozó nőknél pedig hasonló összefüggést találtak bizonyos szaglóreceptorok génvariánsai és a depresszió között.
„Vagyis, ha egy nőnél a negatív érzelmek ritkábbak, alacsonyabb a testzsír-százaléka, magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, és bizonyos szagláshoz kapcsolódó génvariánsokat is hordoz, akkor szintén nagyobb a valószínűsége a depresszió kialakulásának” – írták.
„Az már jó ideje ismert, hogy a depresszív tünetek és a szaglási funkciók között kölcsönös, kétirányú kapcsolat lehet, sőt, létezik szakirodalom az úgynevezett szaglás-tréning hatásairól is. A vizsgálati eredmények azonban megosztók: egy korábbi tanulmány szerint depressziós betegekben a szaglásterápia nem volt hatásos; más vizsgálatokban viszont demens betegek és enyhén depressziós idősek esetén javított a tüneteken” – írták.
A Semmelweis kutatói szerint jelenlegi vizsgálatuk másik nagy előnye, hogy a szokásos biológiai (genetikai, agyi képalkotó, elektrofiziológiai) jellemzők helyett a csoportosítást könnyen és viszonylag olcsón (kérdőív, testzsír-mérés) felmérhető tulajdonságok alapján végezték el. Ha más kutatócsoportok más mintákon is hasonló eredményekre jutnak, ez a megközelítés megkönnyítheti és költséghatékonyabbá teheti a betegcsoportok azonosítását a jövőben.
Szólj hozzá!